Egy kis Anglia

Pár hónapja a családdal felkerekedtünk és Angliáig meg sem álltunk, persze nem a szar az élet otthon cimmel csak adódott egy lehetőség és gondoltuk kihasználjuk mind a gyerekek mind az én nyelvi fejlődésem érdekében (egyikünk sem beszél egy kukkot sem angolul a férjem kivételével) szóval a tudatlanok nyugalmával belevágtunk. Persze a kerítések itt sincsenek kolbászból, de az élet feltünően más! Reggel az utcák tele vannak iskolába induló egyenruhás diákokkal, mindenkiről tudni hova jár iskolába, mit sportol, melyik egyesülethez tartozik.
/Itt említeném meg a fehér zokniról való meglátásomat, ami minden szabályt amit eddig tudtam róla megdönt. Fekete nadrág, fekete cipő CSAK IS FEHÉR ZOKNIVAL. Minden "rendes" ember így hordja. Vicces mikor látod a vagány tiniket a megállóba vihorászni kiskoztümben fehér zoknival, vagy épp a "bálkirályt" makkos cipőben, szintén fehér zoknival./
9körül mikor már mindenki megérkezett a munkába, suliba, megtellnek a kávézók nyugdíjasokkal, akik nyugalomban a barátaikkal fogyasztják a reggelijüket (ilyet otthon nem látni) és a boltok tele lesznek háziasszonyokkal, akik a napi bevásárlásukat intézik, délre a Pub-ok is megtelnek ebédelő emberekkel, mindenféle korosztályból. Délután újra a fiataloké az utca, este pedig megjelennek az öltönyös fazonok, és a szerelmes párok.
Nem nagy városban élek, mégis feltűnik a külömbség, itt kimozdulnak az emberek.